Ha visszalapozok 2001. augusztusig a logbookban, ezt a bejegyzést látom az egyik sorban: "2 repült óra éjszaka, 10 leszállás. Eltévedés, befelhőzés."

Kb. 200 óra kis Cessnás repülés után társultam be egy 1960-as Cessna 182C vásárlásba. Jóval nagyobb teljesítményű gép volt, de sajátosságait könnyen megtanultam, így 3 óra után már otthonosan mozogtam benne.

NVFR ratingem volt, amit gyakorlatban kellett tartanom, ezért elhatároztam, kipróbálom a 182-est éjszaka.

Egy műszer, amire akkor kell gyanakodni, ha még az apronon nullát mutat. Ez a szívótérnyomás mérő, angolul Manifold pressure (MP) gauge.

Már az elején megtanulja a jó kadét, hogy a gázadást ez alapján állítjuk, a fordulatszámot pedig a légcsavar állásszög változtatásával igazítjuk hozzá... már ha a motor karburált, és a légcsavarunk állítható.

Biztosan sokan értik, mit és miért mér ez a kütyü. De talán ugyanennyien vannak, akik hűségesen követik a légiüzemben adott rezsimeket, de lelkük mélyén érzik, lányos zavarba hozná őket egy kekeckedő gépészmérnök utas a témában.

Ennek most vége! Utánanéztünk, mi is ez, józan paraszti ésszel.

Heroikus esemény járta be az ABC, BBC, Herald és más sajtóorgánumokat március közepén.

Úgy gondolom, egy olyan pilótáról, aki 5 ember biztonságáért áldozta fel magát, érdemes megemlékeznünk.

Edward Ristaino 63 éves ballon pilóta volt, közel 20 éves repülési tapasztalattal.

Egy ismert amerikai repülőoktató sztorija indított elmélkedésre:

[Rod, az oktató pilóta] - Ellenőrző repülésre indultunk egy PPL pilótával. Ültünk a gépben a váróponton, a gépet rázta a szokatlanul erős, lökéses szél, ami a pályatengelyre merőlegesen tombolt.

Megkérdeztem a vizsgázót: - Képes leszel kezelni ezt az erős oldalszelet?

Az idei friedrichshafeni AERO-Expo 550 kiállítóval nyitott tegnap, és több nagy "megmondást" is tartogat a GA iparág számára.

Az első napon a Cirrus pl. nagy dirrel-durral és - saját szempontjukból érthető módon - boldogan jelentette be, hogy a személyes jet kategóriában induló SF50-re végre összejött az a szerény 150 millió dollár, amiből három év múlva talán sorozatgyártás is lehet.

A Cirrus új tulajdonosan, a China Aviation Industry General Aircraft egy időre pihentette a négy éve nyúló projektet, de végül rájöhettek a fiúk, hogy előre érdemes menekülni, ugyanis a négyszemélyes légcsavaros fejőstehénre mások pályáznak.