Helyes döntéshozás a levegőben: Bevezető | Nyomtatás |

 

A pilóták sok olyan helyzettel találkoznak a levegőben, amelyek a földön elkerülik az embert.

 

Nem csak a háromdimenziós mozgásra, fizikai erőkre, vagy egy összetett műszerfalra gondolok.

 

Élénken él bennem, amit a kiképzésem vége felé tapasztaltam meg életemben először:

 

SPL-es egyedüli útvonalra készültem.

 

Sokezer órás pilótatársaimnak mondom emlékeztetőül, ez olyasmi, mint az érettségi. Bár utólag semmiség, előtte akkor is álmatlanul forgolódsz éjszaka, kívülről betanulod a frekiket, és felszállás előtt szőlőcukrot szopogatsz.

 

 

Induláskor kicsit aggódva néztem a szélerősséget, de több oktató is volt kint, akivel korábban repültem, és mindannyian biztatva tessékeltek a repülőbe. Felszálltam hát, de pár perc múlva a gödöllői dombok felett már kutyául megbántam a döntésemet.

 

Estem-keltem a Cessnával  1,500 láb magasságon a dombok felett turbuláló szélben, 50 órával a kezemben.  Két-három métereket “zöttyent” a gép le-fel, és jobbra-balra csapkodott  a szárny a lökésektől.

 

A rázkódó gépben esélyem nem volt térképet olvasni. A nagy széllel járó jó látótávolságban ösztönösen az oktatóm által korábban mutatott tájékozódási pontokra támaszkodtam: jó nagy kémény, magas gőzoszlop - hopp, az ott messze Visonta lesz... sok-sok olajtartály, akkor ez Vámosgyörk. Ott meg egy háromszög alakú település - csak Kartal lehet.  Mellette egy út - akkor ez az M3, tapadjunk csak rá gyorsan...

 

Küzdöttem az elemekkel, és közben el sem tudtam képzelni, hogyan fogok ilyen szélben leszállni.

 

Életemben először ott éreztem, hogy nincs kire bízni a dolgokat:  amikor beszúrtam a gázt a földön, én hoztam egy döntést, és amit ez a döntés eredményezett, azt bizony nekem kellett megoldani.


Nem lehetett leparkolni, kiszállni és gondolkodni, átadni a kormányt, hazamenni, telefonos segítséget kérni, légzsákban vagy mentőernyőben bízni. A gép repült, de a pillanat, amikor a futómű így vagy úgy újra földet ér, elkerülhetetlenül közeledett.

 

Az egyetlen ember, aki e percekben meghatározhatta az életemet, aki bármi befolyással is bírt lét és nem lét kérdésében... én voltam.

 

Az ember életében sok döntést hoz, és sokszor érzi a következményét. Az is előfordul, hogy egyedül érezzük magunkat a problémánkkal. De valljuk be, itt a földön ritka az olyan helyzet, amelyben döntésünk rövid idő alatt szembesít a lét és nem lét kérdésével, és szemtelenül kacsintva saját kezünkbe teszi a sorsunkat: ha úgy gondoltad, van elég tudásod, hát mutasd!

 

A repülés ebben is különleges.

 

És egy hobbipilótának, aki nem a hangárban fekszik és kell, aki nem sok száz órát repül évente, bizonyos tekintetben nehezebb a helyzete, mint a szabályozott környezetben dolgozó airliner pilótáknak:


A hobbipilótának egy érzékeny egyensúlyt kell fenntartania önmagában: helyesen kell megítélnie saját képességeinek határát. Túl nem értékelheti magát, mert azzal életveszélybe hozza magát és utasát. Abban viszont, amire valóban képes, hinnie kell, hogy meg tudja csinálni, mert különben e csodálatos sport csak félelmet és szorongást hoz neki.

 

Ezért olyan fontos az a téma, amivel soron következő anyagunk foglalkozik:  a helyes döntéshozás a levegőben.

 

Epilógusként jegyzem meg: azon a napon a dombok fölül kiérve Dunakeszi reptéren lamináris pályairányú szél fogadott, és problémamentes leszállással zártam a repülést. Az oktatóm mindvégig tudta, az akkori gyakorlatom elég volt a biztonságos feladat-végrehajtáshoz. Viszont az egyedül repülés egyik legfontosabb célja épp az, hogy ezzel az felelősséggel – ha szabad így fogalmaznom - ezzel a “repüléslélektani” jelenséggel szembesítse a növendéket.

 

E repülésem eredményeként  mind a mai napig minden felszállás előtt checklistként fut át bennem a gondolat, hogy aki mellettem ül, az most az életét tette a kezembe, és ellenőrzöm, ennek megfelelő felelősséggel készítettem-e fel a repülőt és magamat a repülésre.

 

Nyilván vannak kivédhetetlen helyzetek, de pilótaként kutyakötelességünk úgy elindulni, hogy Murphynek a legkevesebb esélyt adjuk.

 

Tovább az AOPA tanulmányára >>>

 

Bevezető gondolatok: Avasi Gábor

Törzsanyag forrása: Do the right thing – Decision making for pilots.

Törzsanyag eredeti kiadója: AOPA ASF