Ha visszalapozok 2001. augusztusig a logbookban, ezt a bejegyzést látom az egyik sorban: "2 repült óra éjszaka, 10 leszállás. Eltévedés, befelhőzés."

Kb. 200 óra kis Cessnás repülés után társultam be egy 1960-as Cessna 182C vásárlásba. Jóval nagyobb teljesítményű gép volt, de sajátosságait könnyen megtanultam, így 3 óra után már otthonosan mozogtam benne.

NVFR ratingem volt, amit gyakorlatban kellett tartanom, ezért elhatároztam, kipróbálom a 182-est éjszaka.

Bázisrepterünk úgyis egy jól kivilágított, hosszú, torony nélküli reptér volt McMinnville-ben, ezért pár helyi iskolakört terveztem be első lépésnek.

Eseménytelen, tiszta éjszaka volt, gyér forgalommal. A tizedik körömet kezdtem, mikor az Infoba bejelentkezett egy gyakorló növendék, RWY 22-es megközelítésre.

McMinville repülőtere nappal

Én is ezt a pályát használtam, ezért nem akartam megzavarni a növendéket, gondoltam csavarok egyet a dolgon.

Felszállás után jobbra fordultam, és a város fényeit szem előtt tartva kirepültem északi irányon kb 5 mérföldet a forgalmi körről, majd egy fordulóba kezdtem, végig a jobbomon tartva a városi fényeket. A forduló végén vissza akartam sorolni a körre, a kis Cessna mögé.

Mikor befejeztem a fordulót, megdöbbentem: a repülőtér fényei eltűntek. Benyomtam a mikrofont, hátha a pályafények aludtak ki (megj: ez aktiválja sok reptéren a pályafényeket éjjel az USA-ban), de semmi.

Magam alatt látni véltem St. Paul település fényeit, a bevásárlóközponttal. Ok, ok, bizony eltévedtem - gondoltam - de semmi baj, nyugi. A reptér helyét kutatva egy alacsony szintű, vékony felhőrétegre lettem figyelmes, ami a tenger felől lopakodott be. Talán ez takarhatja a repteret - feltételeztem. Máskor is előfordult már ilyen, de hogy ilyen pillanatok alatt...

Egekbe szökött a vérnyomásom, pulzusom a torkomban dobolt. Mi legyen most? A környékben van néhány kisebb, de kemény domb, ezért a felhő alatt sompolyogni nem lehet. Max átrepülök Aurora-ba, 16 mérföldre innen, és büszkeségemet lenyelve felhívom az asszonyt, hogy jöjjön el értem.

Volt egy GPS-em a gépen, de fogalmam nem volt, hogy kell használni. Nagy nehezen bevittem Aurora-t, és ismét döbbenten láttam, hogy a 16 mérföld helyett 30 mérföldre írja jelenlegi pozimtól...

Nem mindig olyan egyszerű a tájékozódás éjjel, mint amilyennek látszik

Na akkor hol is vagyok valójában?

Betekertem a NAV rádióba a két legközelebbi VOR állomást, és megpróbáltam háromszögelni. Még mindig valahol ott mutatnak St. Paul környékén. Akkor mehetek végül is Salem-be, az is üzemel éjjel, és az 15 mérföld délkeleti irányon. Beállítottam a GPS-en Salem-et, de a műszer Salemet délnyugati irányon mutatta. Ráfordultam a salemi direct kurzusra, és megláttam Salem város fényeit.

Ebben a pillanatban az addig vitustáncot járó agyi kompasszom befordult a helyes irányra, és összeállt a kép. Ha ez itt, akkor az ott... és egymás után kerültek helyükre a puzzle darabkái. Elfordítottam a fejem arra, ahol most sejtettem a kiinduló repterem helyét, és láss csodát!

Ott ragyogtak McMinnville pályafényei!

Gyorsan leszálltam, betoltam a gépet a hangárba és hazamentem.

Hogy mi történt valójában? Rekonstruálva az eseményeket, a következő történt (lásd Google Earth ábra):

Rosszul mértem fel a forduló idejét és sugarát a nagyobb teljesítményű géppel, és elszámoltam magam. Nem 180 fokot fordultam, hanem 360-at. Ezután kiutazva valóban városfényeket láttam, de ez nem St. Paul volt, hanem Sheridan települése.

Rontott a helyzeten, hogy a sheridani állami börtön fényeibe "beleláttam" egy St. Paul-i bevásárlóközpontot. Ezután idegességemben fordítva olvastam le a két VOR állását, így azt mutatták, keletre vagyok tőlük, míg valójában nyugatra voltam. És az sem segített sokat, hogy a GPS-emet sem tudtam kezelni...

Az egyetlen dolog, amit jól csináltam, hogy végig vezettem a repülőt, és megpróbáltam nyugodt maradni.

A bolyongás feltételezett útvonala a leírás alapján

Az eset óta mindig használom a flight following szolgálatot (itthon: FIS - Tájékoztató szolgálatot), a transzponderemet, és megtanultam alaposan minden fedélzeti műszer kezelését.

Használjatok minden eszközt Ti is, ami a fedélzeten van, hiszen azért vannak!

John Dolan, PPL pilóta, Oregon

Forrás: AOPA Never Again Online: Lost at night

Fordította: Avasi Gábor